2026. március 20–22. között nagyböjti lelkinapokat tartott a római Szent István Ház a Pápai Magyar Intézet papjainak vezetésével.
Laurenczy Edit beszámolóját olvashatják a hétvégéről:
Régi vágyam volt, hogy egyszer eljussak Rómába – ez éppen egy hónapja, februárban meg is valósult férjem kíséretében. Akkor magunk jártuk be a várost, megnéztük a főbb nevezetességeket, ahogyan azt a legtöbb turista teszi. Mégis maradt bennem egyfajta hiányérzet. Amikor később megláttam a Szent István Ház oldalán a Hét templom zarándoklat felhívását, nem hagyott nyugodni a gondolat: „vissza kell mennem!”.
Családom támogatását is megkaptam – akár egyedül is nekivágtam volna –, de legkisebb gyermekem, Fülöp vállalkozott rá, hogy elkísérjen. (Számára ez volt az első római út.)
A szálláson nagy szeretettel fogadtak bennünket. A program péntek este kezdődött: együtt jártuk végig a keresztutat a Szent István Ház kertjében felállított állomások mentén. Másnap a Szent Péter-bazilika Magyarok Nagyasszonya-kápolnájában szentmisével indítottuk a zarándoklatot, majd innen a Szent Pál-bazilikához mentünk. Ezt követően a Via Appia Anticán haladva felkerestük a Szent Sebestyén-bazilikát, a Santa Maria in Palmis (Quo Vadis) templomot, a Lateráni bazilikát, a Santa Croce in Gerusalemme-bazilikát, a Szent Lőrinc-bazilikát, végül pedig a Santa Maria Maggiore-bazilikát. A zarándoklatot Törő András, a Pápai Magyar Intézet rektora és Terdik Sebestyén, a Szent István Ház igazgatója vezette, aki útközben számos izgalmas történelmi érdekességgel gazdagított bennünket. Minden egyes bazilikánál meghallgattuk a velünk zarándokló, a Pápai Magyar Intézet fiatal papjainak elmélkedéseit a „kinek jelenti ki magát Jézus?” témakörben – például: „én vagyok az élet kenyere”, „én vagyok a jó pásztor”, „én vagyok a feltámadás és az élet”.
Ez az út sokkal többet adott, mint amire számítottam. Mély beszélgetésekbe bocsátkoztam számomra addig ismeretlen emberekkel, máskor csendben, imádságban haladtunk – hol némán, hol hangosan. Mint minden zarándok, én is vittem magammal a saját „csomagomat”: kikért imádkozom, milyen terheket szeretnék letenni, miért szeretnék hálát adni. Olyan részeit is megismerhettem Rómának, ahová magamtól talán sosem jutottam volna el – a valódi várost, nem csupán a turistáknak szóló arcát. A zarándoklat végére testben teljesen elfáradva, lélekben azonban teljesen feltöltődve érkeztem vissza a szállásra. Egy kiadós pihenés után, másnap reggel a Szent István Ház kápolnájában, családias hangulatú szentmisével zártuk a programot. Bízom benne, hogy jövőre ismét megrendezik a Hét templom zarándoklatot, mert szívből szeretnék újra
részt venni rajta.
Hálásan köszönöm a papok tiszta szívű szolgálatát, hogy segítettek elmélyülni a bibliai üzenetekben, valamint a Szent István Ház munkatársainak figyelmességét és gondoskodását.
Áldott húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek!
A zarándoklatról készült további fotókat FACEBOOK oldalunkon tekintheti meg.
